Vitorláshal (Pterophyllum scalare)

Rendszertani besorolás
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Sugaras úszójúak (Actinopterygii)
Alosztály:	Csontos halak (Osteichthyes)
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes)
Család:	Cichlidae
Faj:	Pterophyllum  scalare
Tudományos név	Pterophyllum scalare Lichtenstein, 1823

A vitorláshal (Pterophyllum scalare) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj. rendkívül méltóságteljes a mozgása, emiatt gyakran nevezik az akváriumok királyának. Kedveli a növényekkel sűrűn beültetett akváriumokat, ahol lapított testük révén beleolvadnak a növényzetbe. Mozgásuk lassú, szeretnek egy helyben lebegni.

Előfordulása 

Természetes élőhelye Dél-Amerika, az Amazonas és mellékfolyói. Itt leginkább a csendes, vízbe nyúló gyökerekkel, gallyakkal tarkított folyószakaszokat lakja. A vadon élő változat zöldes-barna színű, testén sötét hosszanti keresztcsíkokkal. Bár rengeteg színváltozata létezik, a természetes forma a legkedveltebb.

Megjelenése          

Testalkata nem éppen szokványos, oldalról erősen lapított. Testmérete  15-17 cm közötti. Tartására a közepes keménységű, neutrális(pH7),24-29 fok közötti vízértékek az optimálisak. A folyamatos, tervszerű tenyésztésnek köszönhetően igen sok szín-minta változata létezik (márvány, fekete, füstszínű, zebra, leopárd, silver, stb.).

Életmód

Nyugodt, kimért viselkedésű hal mely -már csak kifejlett mérete miatt sem- ajánlható 180-200 literesnél kisebb akváriumba. Élettartamuk akár 10 év is lehet, ezalatt tekintélyes méretűre nőnek. Testfelépítéséből adódóan nem kedveli a sűrű növényzetet, ezt a medence berendezésénél szem előtt kell tartani. Az akvárium hátsó felébe nyugodtan ültethetünk magasra növő, nagy levelű növényeket, dekorálhatjuk különféle gyökerekkel, fadarabokkal, de a feltétlenül biztosítsunk kellően tágas "úszóteret" halaink számra. Nem kedveli a túlzottan erős vízáramlást, ezért igyekezzünk úgy "finomhangolni" szűrőnket, hogy működése minél kevésbé zavarja kedvenceinket. Hasonló vízigényű, nagyobb testméretű halakkal problémamentesen együtt tartható megfelelő méretű társas medencében is. Társításnál szóba jöhetnek a nagyobb testű pontylazacok, páncélos harcsák, algázók, békés, hasonló testméretű dél-amerikai sügérek, A játékos, gyors úszású halak a kifejlett vitorláshalakat kifejezetten zavarják. Természetes élőhelyén gerinctelen állatokat fogyaszt, akváriumi körülmények között az élő eleség mellett - tubifex, vízibolha, grindál, szúnyoglárvák - elfogadja a műeleségeket is. Ritkán betegszenek meg, de ha diszkoszhalakkal tartjuk, megkaphatják a diszkoszokat tizedelő bakteriális betegségeket, mivel ezekre érzékenyek. A könnyen gondozható fajok közé sorolható, ezért kezdők számára is - amennyiben biztosítani tudják a megfelelő tartási feltételeket - nyugodtan ajánlható.

Szaporodás

            A nemek pontos megkülönböztetése, még gyakorlott "akvarista szem" számára sem egyszerű feladat. Erre legideálisabb időpont maga az ívás. Ilyenkor könnyen megfigyelhető a nőstény tojócsöve, és a hím apró, kúphoz hasonló nemi szerve. A vitorláshal sok más sügérfajhoz hasonlóan pár választó. Az ivarérett, ívásra kész pár rendszerint kisajátítja magának az akvárium egyik felét, sarkát, ahol az ikrázásra kiszemelt helyet (nagyobb növény levele, lapos kő, vagy éppen az üvegfal) tisztogatják. Ilyenkor már ezt a területet erősen védik az akvárium többi lakójával, fajtársaikkal szemben. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket. Az ívást követően az ivadék 2-2.5 nap múlva kell ki(az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel nevelhetjük fel őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák sikerrel járhatnak),és további 3-4 nap szükséges az elúszásához. Mivel viszonylag nagy méretűek, etetésük sem okoz különösebb fejfájást. Nagy lelkesedéssel vetik rá magukat a frissen keltett sórák lárvájára. Sajnos akváriumi körülmények között a vitorlás szülők ivadékgondozási ösztöne elég csekélynek mondható, ezért -amennyiben az ivadékot fel akarjuk nevelni- érdemes rögtön az ívást követően az ikrák mesterséges keltetéséhez-gondozáshoz folyamodni. Ellenkező esetben az ikra gyakran már másnapra "eltűnik", és ebben bizony maguk a szülők a ludasak.

Ez az impozáns megjelenésű, könnyen gondozható faj minden amazonasi medence dísze lehet.

R. Róbert pár személyes tapasztalata:

 "a vitorlások kisebb pontylazacokkal, pl. neonhalakkal is együtt tarthatóak amennyiben növendék korukban kerültek az akváriumba (ahol már az egyéb lakók jelen voltak). Ilyenkor általában "bejön" az "együtt nőnek fel" verzió, és a pár hónap múltán már méretes vitorlások később sem bántják a kisebb társbérlőket. Persze néhány napos koplaltatás után, már nem garantálható a szájukon beférő halaink testi épsége. Az idősebb (pár éves) vitorlások sok esetben még a nagyobb méretű új jövevényeket sem kultiválják (könnyen megfigyelhető ez már akkor ,amikor belógatjuk az új halakat tartalmazó zacskót az akvárium vizébe: lecsapni készülő héjaként köröznek, a zacskó csipkedésével fejezik ki nemtetszésüket...)

Tapasztalataim alapján az életkoruk elérheti a 8-9 évet. Amennyiben szaporítani szeretnénk őket, érdemes az akváriumba betenni egy 10x30-as üveglapot 45 fokos szögben valamelyik oldalüveghez támasztva. A kivált pár előszeretettel ívik le az ily módon előkészített helyre. Nálam többször megesett már, hogy megfelelő hely hiányában az akvárium üvegére rakta le a nőstény az ikrákat....és onnan levadászni...inkább hagyjuk. Egy ismerősöm a diszkoszhalak szaporításánál bevált diszkoszkúpot használja ikráztatásra vitorlásai -és maga- nagy-nagy örömére. Amennyiben az üveglapos megoldás mellett teszitek le voksotokat, az ívást követően azt egy hasonló vízparaméterekkel bíró medencében érdemes keltetni, dettó 45 fokos szögben felállítva, mégpedig oly módon, hogy egy méretesebb porlasztókövet az üveglap aljához betéve -közepes porlasztásnál-a felfelé igyekvő légbuborékok "végigszaladjanak" az ikrán. Ha nem is helyettesíti a szülők legyezgetését, de a semminél azért több. Így elérhető a megfelelő vízáramlás, oxigén ellátás az ikrában fejlődő ivadékok számára. Érdemes a keltetőmedence vizéhez 10 literenként 1 csapott kávéskanálnyi jódmentes sót, és némi xantakridint adni. Az ivadék elúszásakor rögtön meg kell kezdeni a bőséges etetést, valamint nem árt egyből beüzemelni egy szivacsszűrőt is. Takarító személyzetnek mint szinte minden nevelő akváriumban pár kisebb méretű csigát javaslok. Amikor az ivadék elérte az elevenszülők porontyainak méretét, át lehet térni a tubifex pép etetésére. Elég falánk kis jószágok, de napi 4-5x etetés mellett nagyon gyorsan fejlődnek."

Vörös neonhal (Paracheirodon axelrod)

Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend:	Pontylazacalakúak (Characiformes)
Család:	Pontylazacfélék (Characidae)
Nem:	Paracheirodon
Faj:	Paracheirodon axelrodi
Tudományos név	Paracheirodon axelrodi (Schultz, 1956)
Szinonimák	Cheirodon axelrodi, Hyphessobrycon cardinalis

 

 

A vörös neonhal (Paracheirodon axelrodi) a pontylazacfélék (Characidae) családjába és a pontylazac alakúak rendjébe tartozó hal. Latin nevét Herbert R. Axelrod ichtiológusról kapta. A közeli rokon neonhal (Paracheirodon innesi), mellyel a fajt gyakran összekeverik  Rá is jellemző a Paracheirodon fajok feltűnő irizáló kék csíkja, mely oldalt kettéosztja testét, melynek a csík alatti része erős vörös színű. Megjelenése nagyon hasonló közeli rokonához, a neonhalhoz, vele gyakran össze is keverik. Ez utóbbi vörös csíkja viszont csak test függőleges felezővonaláig tart.

Előfordulása

Dél-Amerika rendkívül lágy, savas kémhatású "teaszínű" vizeiben -a Rio Negro folyó felső szakaszán, az Orinoco folyóban, illetve ezek mellékágaiban- található meg ez a neonhalhoz (Paracheirodon innesi) testfelépítésben hasonló pontylazac. Megjelenése

A kifejlett állatok esetében a testhossz eléri a 4.5-5 cm-t. A nőstények testalkata valamivel zömökebb, hasvonaluk kerek, míg a hímek lényegesen karcsúbbak.

A fajnak számos színváltozata létezik. A Rio Negro vízgyűjtő rendszerében létezik egy „arany" és egy „ezüst" változat, melynek hosszanti csíkja kevésbé kék. A normál, Rio Negro a kék csík a zsírúszó vonalában ér véget, míg az Orinoco fenotípusnál a zsírúszó mögött.

 A vörös neonhal és rokonai jellegzetes irizáló színezete fizikai szín, melyet a bőralja iridocitáiban (irizáló színsejtjeiben) termelődő guaninkristályokról visszavert fény okoz. A kék szín árnyalata a megfigyelés szögétől függ, az aljzat felől sötétebb, indigószerű, felülről nézve sokkal zöldesebb kéknek tűnik.

Életmód

Származási helyéből következik, hogy kedveli az igen lágy, savas tartományba eső kémhatású 25-26 fok közötti vizet. Mivel anyagcseréje közben relatíve keveset ürít, emellett jól tolerálja a melegebb 28-30 fokos víz hőmérsékletet, gyakran felbukkanó "lakó" diszkoszos medencékben is. Bár a neonhalhoz képest magasabb igényeket támaszt gondozójával szemben, egy 80-100 liter körüli, dúsan növényesített tőzeges vizű medencében már tartható egy kisebb csapat belőle (10-12 egyed). Mivel valódi rajhal, biztonságérzete és egészsége érdekében 6 vagy több egyedet tartsunk együtt. Közeli rokonaikkal, a neonhalakkal is egy rajban úsznak, tehát ha a két fajból összesen legalább hat példányunk van, az is elegendő. Az erősebb vízáramlás elősegíti a rajviselkedést. Minél több egyed van az akváriumban (természetesen figyelembe véve a térfogat és a szűrés hatékonysága által állított korlátokat), annál jobb, és a nagyobb rajok sokkal szebben is mutatnak.

Sokféle eleséget elfogadnak, de a tenyésztéshez szükséges kondicionálásnál élő eleséget (például Cyclops, tubifex) ajánlott adni nekik.

Táplálékuk kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy kis száj-torok mérettel rendelkeznek. Szívesen fogyasztják az apró alsóbb rendű rákokat (daphnia, cyclops), a tubifex-et, muslincát, fagyasztott artemiat, kisebb szúnyog lárvákat, de alkalmanként -heti 1-2 alkalommal- a jó minőségű műeleséget sem vetik meg (Sera, Tetra, Ocean Nutrion, JBL).Kisméretű halak lévén túl sok táplálékot nem képesek egyszerre megemészteni(az elfogyasztott táplálék nagy része ilyenkor emésztetlenül távozik a bélcsatornából, a "bent rekedt" pangó maradékok a bélostorosok elszaporodásához vezethetnek),ezért jobb ha naponta 2 alkalommal etetjük őket kisebb mennyiségű élelemmel (heti 1 koplaló nap mindenféleképpen szükséges).Viselkedésük alapján a "légynek sem árt" kategóriába sorolhatók. Nyugodt szívvel tudom őket ajánlani kis testű pontylazacok, törpesügérek mellé társas -biotóp- akváriumba.

Szaporodás

Élőhelyükön, az esőerdő lombja által teljesen leárnyékolt folyókban folyásiránnyal szemben úsznak. Ezeket a területeket gyakorlatilag nem éri napsütés. Itt a halak nagy csoportokban ívnak.

Az akváriumban egyetlen párt is kondicionálhatunk az ívatásra, de a tenyészakvárium vízkémiáján kívül (mely az eredeti élőhelyével kell, hogy egyezzen) az erős árnyékolás is fontos. Ha a halak készen állnak a párzásra, a hím, mely a két hal közül a karcsúbb, a nőstényt a finomlevelű növények közé hajtja. Ez utóbbi teltebb hasa ekkor már egyértelműen kell, hogy jelezze az érett ikrák jelenlétét az ivarutakban. Ha a nőstény készen áll, hagyja, hogy a hím mellette ússzon, és együtt kiengedik az ikrákat és a tejet.

A vízkémiai paramétereken kívül a szaporodást a frissen lerakott és megtermékenyített ikrák fényérzékenysége is megnehezíti. Ha fény éri őket, elpusztulnak. Tehát ívás után a halakat el kell távolítani, és a medencét elsötétíteni, így biztosítva az ikráknak a fejlődéshez szükséges környezetet.

Ha a peték megtermékenyültek, és sötét környezetben fejlődnek, az ivadékok körülbelül három nap múlva kelnek ki 28 °C-on. A szabadon úszó kis halak még legalább 7 napig fényérzékenyek, ezután fokozatosan hozzá kell őket szoktatni az erősebb megvilágításhoz. Ez idő alatt körülbelül 4 mm-esek, és infuzóriummal vagy folyékony ivadéktáppal etethetők. 7-14 napos korukban áttérhetünk a naupliusra és az összezúzott vízibolhára. A növekedés visszafogott ütemben folytatódik, a halak csupán 8-12 hetes korukra fejlesztik ki felnőttkori színezetüket.

Sziámi harcoshal (Betta splendens)

Rendszertani besorolás
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend:	Anabantoidei
Család:	Gurámifélék (Osphronemidae)
Nem:	Betta
Faj:	Betta splendens
Tudományos név	Betta splendens Regan, 1910

A sziámi harcoshal (Betta splendens) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Eredeti, természetes (azaz nem túltenyésztett) formájában már nagyon ritkán lehet találkozni Betta Splendensszel. Ezek sokkal kevésbé agresszívak, mint a válogatott, tenyésztett példányok, de a hímek elszántan védik a választott területüket.

Őshazája Malájföld, Thaiföld (Sziám) és Szingapúr. Első európai importálása 1892, Franciaország. A vad formát és színezetet mára már kiszorította az ezernyi úszóformájú és színű fátyolúszós betta. Bár az úgynevezett plakat (short fin - rövid úszó) betták újra fénykorukat élik a nemzetközi betta kiállításokon, de az eredeti színt elhagyták. Szóval érdemes még beszélni egy keveset az eredeti bettáról. A betták akváriumi tartása, a halviadalokkal kezdődött. Fogadásokat kötöttek a halak győzelmére. Ez adott értelmet, a tenyésztésnek. A halak tulajdonosai próbáltak minél szívósabb, agresszívabb halakat kitenyészteni. Későbbiek folytán a kambodzsai tenyésztők, pusztán már csak szépségük miatt tenyésztették ki a fátyolúszós bettákat. Ezek a halak már alkalmatlanok voltak a halviadalokra. Megnyúlt úszósugaraik és fátyolszerű úszóhártyájuk lassították úszásukat. Valamint a szortírozott vonaltenyésztés mellékhatásaként csökkent a halak agressziója.

Eljutottunk tehát az „akváriumi" bettákhoz. Innentől kezdve külön könyvet lehetne írni a betta kultúráról, de a főbb pontokat megjegyezném:

 - 1960, India, az első duplafarkú betta (doubletail DT)

 - 1960-as évek, Németország, Dr. Eduard Schmidt-Focke kitenyésztette a deltaúszós bettát

 - 1967, USA, az IBC (International Betta Congres) alapítása

 - 1980, USA, Peter Goettner és Paris Jones, az első szuperdelta betta

 - 1984, Franciaország, Guy Delaval továbbtenyésztette a szuperdeltákat és 1987-ben kitenyésztette az első félhold úszójú bettát (halfmoon HM). 1984-1993 az az időszak, amikor is a kor legnagyobb tenyésztői nemzetközileg összefogtak és stabilizálták a HM betták génállományát.

 - 1997, Indonézia, Ahmad Yusuf, megjelentek a koronás betták

Azonban itt még nem állt meg a tenyésztők tudománya, azóta keresztezték az egyes úszóformákat, a halfmoon bettából tenyésztettek overhalfmoont ( az alsó és felső úszósugarak között több mint 180⁰ van. És a tenyésztési munkáknak még közel sincs vége....

Az egyik legkedveltebb édesvízi akváriumi hal.

Megjelenése

Karcsú teste 7 cm-re nő meg átlagosan, és kis akváriumban is jól érzi magár. A hímek páratlan úszói (hát-, farok alatti és farkúszói) nagyobb felületűek, sugaraik hosszabbak a nőstényekénél, vitorlaszerűen megnagyobbodtak. A nőstény úszói rövidebbek, színezetük kevésbé élénk. Az ívási időszakon kívül testükön többnyire sötét, hosszanti sávok láthatók. A hímek szebbnél-szebb színváltozatait tenyésztették ki, a rózsaszíntől a piroson és a gesztenyebarnán át egészen a kékig.

Amikor egy gyönyörű hím agresszív magamutogatása során kifeszíti fátyolos úszóit, akkor azok egyetlen kört alkotnak. A nőstényeknek mindig jóval rövidebbek az úszói. Így könnyen meg lehet különböztetni a halak nemét is.

Színeik és úszóik alakulása nagyon különböző, mivel a legtöbb akváriumi példányt évek óta szelektív módon tenyésztik fogságban. A hímek harciasak, ezért csak egyet szabad a medencében tartani

A labirintkopoltyú

 

A betta eredeti élőhelyei rossz oxigén ellátottságú, mocsaras, lápos, könnyen felmelegedő, sekély vizek. Ilyen vizekben az egyszerű kopoltyúlégzés kevésnek bizonyult, ezért fejlődött ki a labirintszervük. Ez némileg a kopoltyúik rovására is történt, a betták kopoltyúja ugyanis csökevényesnek nevezhető a kopoltyúlégzést végző halaké mellett. Ezért nem szabad a bettákat tartásuk során megakadályozni abban, hogy a vízfelszínre tudjanak jönni levegőért. A labirintszerv segítségével képesek légköri levegőből felvenni az oxigént. Itt viszont megemlíteném, hogy ha a betták vizét fűtjük, és az több fokkal is melegebb, mint a levegő, akkor mindenképpen használjunk üvegtetőt, hogy a vízfelszín feletti levegő is át tudjon melegedni. Ha a betta hideg levegőből lélegez, az könnyen betegséghez vezethet. „A labirintszerv tulajdonképpen nem más, mint a kopoltyúívek felső részében, a garatcsont felett kanyargó, kiszélesedett csontlemez rendszer, melynek felületét vérerekkel gazdagon átszőtt nyálkahártya borít." ( Horn Péter) Szállításkor figyeljünk arra, hogy a betták zacskóját soha se szabad oxigénnel felfújni.

 

Életmód

Eredeti élőhelyén sekély mocsaras álló vizekben él. Az evolúció során alkalmazkodott ezen tavak, esetlegesen rizsföldek oxigénhiányos vizéhez. Kialakult az úgynevezett labirint szerve, mely lehetővé teszi, hogy a vízfelszínre jőve levegőt lélegezzen be. Akvarista szemmel nézve, ez annyit jelent, hogy nem kell külön légpumpás oxigénpótlásról gondoskodnunk.

Vízparaméterekkel szemben nincsenek nagy igényei:

pH: 7 (semleges)

keménység: 10-18nk⁰ (közepesen kemény)

hőmérséklet: 25⁰C, de lehet alatta is pár fokkal. Ha túl meleg vízben tartjuk, az a hal élettartamának rovására mehet.

Hely igénye nem túl nagy, literben nézve ez lehet nyugodtan pár liter is, ha nem akarunk más halat mellé. Nem értek egyet, a minimális 30-40-50literekkel. A 20liternél nagyobb akváriumokban tapasztalatom szerint már szűrést kell alkalmazni, az azonban többnyire erős vízmozgással jár. Tudni illik, hogy a betta hosszú úszói miatt nem igazán jó úszó, nem is szereti az erős vízáramlást. Olyankor megkeresi az akvárium azon pontjait, ahol az áramlás megtörik és többnyire el se mozdul onnan. Ezzel szemben viszont a kis akváriumokban, szűrés nélkül, heti teljes vagy részleges vízcserével, megfelelő hőmérsékleten a halunk jól fogja érezni magát.

A sziámi harcoshalak szája felfelé forduló, így a felszínen lebegő táplálékot tudják magukhoz venni. Természetes élőhelyükön a szúnyoglárvákat, és a vízbe hulló rovarokat is szívesen fogyasztják. Tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva), mintsem száraz tápból álljon össze.

Szaporodás

A betták nem hosszú életű halak, legfeljebb 2 évig élnek, szaporodásra 6 és 12 hónapos koruk körül a legalkalmasabbak.

A nőstény úgy jelzi hajlandóságát a párzásra, hogy teste megduzzad, és függőleges csíkozottságot mutat. Ha érdeklődik a hím iránt, engedjük be hozzá.

A hím belekezd a habfészek építésébe, és legfeljebb 2-5 napon belül sor kerül az ívásra. Amikor a nőstény közeledik, kifeszített úszókkal hevesen ráveti magát. Ha a nőstény kész a párzásra, a fejét lefele tartva közeledik a fészekhez. A hím ekkor körülöleli, a nőstény kiengedi magából az ikrákat, s a hím azonnal megtermékenyíti azokat. A nőstény teljesen kábult, mialatt a hím összeszedi az ikrákat.

A labirintkopoltyús halak közül egyedül a betták ikrái nehezebbek a víznél, ezért azonnal lesüllyednek. A hím serényen felszedegeti és visszaköpi őket a habfészekbe. A párzás után halásszuk ki az anyát, mert a hím halálosan megverheti. A kicsik 20-30 óra múlva kelnek ki. A hímet 3-4 napig hagyjuk az ikrákkal, kikelteti őket, vigyáz rájuk, aztán őt is távolítsuk el. Az ivadékok nagyon aprók, lassan fejlődnek, érzékenyek a megfázásra. Első eleségként főtt tojássárgája vagy infuzória adható nekik, később sóféreglárvákkal kell etetni. 30 hetes koruk körül kezdenek el színesedni. Amint megállapítjuk az ivarokat, különítsük el a fiatal hímeket.

Betegségei

Betegség helye	Tünetek	Ok	Megelőzés
Szemek	Homályos, szürkés, duzzadt		Friss, tiszta víz
Fej	Étvágytalanság, úszási zavarok, sérülések a fejen		Friss, tiszta víz
Test	Sápadt színek, lemerül az akvárium aljára	Hideg, stressz, vitaminhiány	Megfelelő táplálás, állandó hőfok az akváriumban
	Piros foltok, nyílt sebek	Bakteriális fertőzés	Friss, tiszta, picit sósabb víz
	Fehér, vattaszerű foltok a testen	Gombás fertőzés	Nagyon tiszta víz, sűrű vízcsere
	Piros csíkok az úszótöveknél	Bakteriális fertőzés	Friss, tiszta víz, jó minőségű éle eleség
	Lesoványodás, közömbösség, zihált légzés, daganatok a pikkelyek alatt	Parazitás fertőzés	Jó minőségű élő eleség
	Fehér pöttyök, vakarózás	Darakór	Friss víz, stressz mentes tartás
	A testen, fehéres fonalszerű férgek, vakarózás, zihált légzés, nyálkás réteg a testen és a kopoltyún, vörösödő felületek a testen	Parazitás fertőzés, haltetű	Friss, tiszta víz, jó minőségű élő eleség
Kopoltyúk	Felduzzadt kopoltyú, zihálás, tétlenség		Friss, tiszta víz
Úszók	Lyukak vágások, rojtosodás az úszókon	Úszó rothadás	Élesebb felületeket kivenni az akváriumból.
Egyéb	Nehezen tud lemerülni, vagy feljönni levegőért	Úszóhólyag probléma	Kevesebbet kell etetni

 

Algaevő harcsa (Ancistrus temminckii)

Tömören
Tudományos név	Ancistrus temminckii
Magyar név	Algaevő harcsa
Csoport	Harcsák
Származás	A Téfé folyó medencéje (Brazília).
Testhossz	13 cm
Természetes élőhely	Gyors folyású folyók.
Viselkedés	Békés, a vízfenék közelében úszik
Táplálkozás	Mindenevő, de bőséges rostos növényi eledelre feltétlenül szüksége van
Szaporítás	Könnyű
Medence	Minimum 90 literes
Halnépesség	90 literre 1 pár
Dekoráció	Növények, sok rejtekhelyeket kínáló gyökerek.
Hőmérséklet	23-27 °C
pH	6,5- 7,2
Keménység	2,8-11,2NK°

A harcsák általában nagyon szívós és könnyen tartható halak, ezért is népszerűek az akvaristák köreiben. A legkedveltebb harcsák közé tartoznak a különböző corydoras-ok, valamint a mindenki által kedvelt algaevő harcsák.

Előfordulása

Természetes élőhelye Brazília, a Téfé folyó medencéje.

Megjelenés

A legtöbb haltól eltérően, a harcsáknak nincsenek pikkelyeik, hanem egyes fajok testét egymásra boruló csontlemezekből álló páncél fedi, míg más fajoknak a bőrén egyáltalán nincsen semmilyen külső védőtakaró. (Ezeket csupasz harcsáknak nevezik, a magyar szakirodalomban pedig tollasbajszú harcsáknak hívják őket)

Életmód

Igazi vízfenéken élő hal, egész nap odalent rejtőzik, s csak éjjel mozgékonyabb, amikor már a lámpa sem ég. „Szívószája" van és sok foga - ezekkel le tudja reszelni az akvárium dekorációiról az algákat. Egyébként elfogadja a fagyasztott eleséget is. Jól bírja a közösséget, és ha van elég kanyargó gyökér az akváriumban, melyek búvóhelyeket biztosítanak a számára, nagyon sok fajjal együtt tud élni.

 Táplálkozási szokásaik is a növényevőtől a ragadozóig változhatnak. Mivel a legtöbb harcsa éjszakai állat és éjjel aktív, ezért célszerű őket az esti órákban etetni. Általában elmondható, hogy a harcsák békés halak, de a természet ellátta őket megfelelő védelemmel: sok harcsának éles tüskéi vannak, amelyek olykor mérgezőek is lehetnek, megint mások elektromos áramot termelnek és azzal riasztják el támadóikat. Számos harcsának az akvárium oxigéntartalmával szemben sincs különösebb igénye, mert nemcsak a kopoltyújukon keresztül képesek oxigént felvenni, hanem a bélrendszerük segítségével a légköri levegőből is. A legtöbb harcsának bajsza van, amivel a környezetüket érzékelik és élelem után kutatnak. Testük mérete, formájuk és mintázatuk nagyon változatos. Egyes harcsák képesek hangokat kiadni, amit az úszóhólyagjuk segítségével felerősítenek. Általában véve elmondható, hogy akváriumukban érdemes aprószemű, éles szemcséktől mentes aljzatot használni, hogy ne sértsék fel a hasi részüket és a bajszukat.

Szaporodás  

A hím könnyen megkülönböztethető a nősténytől, mert tüskés bőrkinövése van a pofája alatt.

Közös akváriumban is gyakran szaporodik. Az ikrákat, melyek narancssárga színűek, rejtett helyekre ragasztgatják - pl. egy odú „mennyezetére" -, és ezekre a hím vigyáz. Egy hét múlva az ikrák kikelnek, s néhány nappal később elhagyják rejtekhelyüket. Ekkor már ugyanúgy táplálkoznak, mint a felnőttek.

Zöld díszcsík (Botia modesta)

Tömören
Tudományos név	Botia modesta
Magyar név	Zöld díszcsík
Család	Cobitidae
Származás	Malajzia, Thaiföld és Vietnam folyói
Testhossz	10 cm
Viselkedés	Félénk és elrejtőzik

Az egyszínű, kékesszürke csík teste fénytelen, fakó pikkelyei kicsinysége miatt. Ettől élesen elütnek élénk színű úszói. Szeme előtt kimerevíthető tüskéje, szája körül négy pár bajuszszála van.
 ELTERJEDÉS:

Malajzia, Thaiföld és Vietnam folyói.
 MEGJEGYZÉS:

A többi csíkféléhez hasonlóan, ez a faj is félénk és elrejtőzik napközben; élő férgekkel elő lehet csalogatni. Csattogó hangot hallat.

Tarka páncélosharcsa (Hoplosternum thoracatum)

 

Tömören
Tudományos neve:	Hoplosternum thoracatum
Magyar neve:	Tarka páncélosharcsa
Család:	Páncélos harcsafélék (Callichthydae)
Eredet:	Dél-Amerika
Méret:	Kb. 15-18 cm
Összeférhetőség:	Békés
Élettartam:	Sokáig élnek
Akvárium szint:	Alsó zóna
Min. akvárium méret:	100 L
Táplálék:	Mindenevő
Tartás:	Könnyű
Tenyésztés:	Könnyű
Hőmérséklet:	20-22 °C
pH:	6.5 - 7.5
Vízkeménység:	4-15 NK° (dH)

A tarka páncélosharcsa teste bunkószerű, kissé zömök, a hátúszó kezdetétől egészen a farokúszó kezdetéig szinte egyforma magasságú. A fej széles és lapos. A két pár bajuszszál közül az egyik a hasúszókon is túlér. Úszóképlete:DI/8, AI/6-8.

A pajzsok száma fent 25-26, lent 23-24. Testhossz 20cm körül, de hitelesített adat az eltérő tartási körülmények miatt nem áll rendelkezésre.

Egyéb megnevezései:

Callichthys thoracatus, Callichthys longifilis, Callichthys personatus, Callichthys exaratus, Hoplosternum thorae, Hoplosternum longifilis, Hoplosternum magdalenea.

Kinézet:

Alapszínük barnás, amelyen elszórtan apró sötét foltok helyezkednek el.  

Élőhely:

Dél-Amerika, Brazília, Venezuela, Trinidad, Paraguay.

Tartás:

Békések, társas tartásra kiválóan alkalmas. Méretükből adódóan nagy medencében tartsuk őket. Szeretika a dús növényzetű, rejtekhelyekkel teli medencéket. Szeretik, ha a medence le van fedve úszónövényekkel. Hőmérsékletet tekintve 20-20   °C-on érzik jól magukat.

Előnyben részesítik az élőeleséget (pl.: tubifex, vörös szúnyoglárva).

Szaporodás:

Habfészket készítenek, amelynek mérete kb. 20x10 cm. Íváskor a hímeknek meghosszabbodik az ivarszemölcsük. 200-600 ikrát tesznek le. Az ikrák nagyok és kb 4-5 nap alatt kelnek ki. Ívást követően célszerű a szülőket eltávolítani a tenyészmedencéből. 1,5 - 2 éves kortól ivarérettek.

Törpe üveglazac (Prionobrama filigera)

Tömören
Tudományos neve:	Prionobrama filigera
Magyar neve:	Törpe üveglazac
Csoport:	Pontylazacok
Eredet:	Madeire folyó (Brazília)
Méret:	6 cm
Természetes élőhely	Gyenge sodrású vizek.
Viselkedés	Társas és félénk. A vízfelszín alatt úszik
Táplálkozás	Mindenevő, kedveli a kis legyeket (drosophilia)
Szaporítás	Elég könnyű.
Medence	Minimum 120 literes
Halnépesség	120 literre 10-12 hal
Dekoráció	Növények és kövek
Hőmérséklet	22-28°C
pH	7-7,6.
Keménység	6,7-11 NK°

A szakirodalom már 1931-ben említi az elsõ üveglazac Európába érkezését. Ez a 4 cm-re megnövõ igen szép csapathal a délről Manaus alatt az Amazonasba ömlő Rio Madeirában és mellékfolyóiban honos. Elterjedése szélesebb körben, és eredményes tenyésztése a 70-es évek végére tehető.

Egyéb megnevezései:

eng: Glass Bloodfin Tetra

Kinézet:        

            Az áramvonalas kis hal nagyon hasonlít a pirosszárnyú pontylazachoz. Áttetsző, kékesszürke színű. A hímek has-úszója és széles alapon nyugvó farok alatti úszójának elülső sugarai hosszúak. A hím farokúszója sötétvörös, míg a nősténynek csak egy vöröses terület van a farokúszója tövén.

 

Élőhely:

Brazília, Amazonas-medence, a Madeira folyó vízgyűjtője.

 

Tartás:

A törpe üveglazac békés természetű és szívesen él közös medencében más pontylazacokkal, de a békés természetű bölcsőszájú halakkal is. Rendszerint a víz felszíne közelében tartózkodik a szűrő által keltett vízáramlásban. Hogy törpe üveglazacaink biztonságban érezzék magukat, telepítsünk olyan, gyorsan növekvő növényeket az akváriumba, melyek a vízfelszínen lebegnek. pl. szögletes vízipáfrány (Ceratopteris cortuna).

Szaporodás:

Szaporítás idején a szülőket egy 60 literes akváriumba különítsük el, melybe előzőleg jávai mohát (Vesicularia dubyana) és lebegő vízipáfrányokat helyeztünk el. A hím először körözni kezd a nőstény körül, majd szembekerül vele, és amikor a nőstény kibocsátja az ikrákat, azonnal meg is termékenyíti azokat. Az utódok egy nap múlva kikelnek és 4 nap múlva úszni kezdenek. Ekkor már sóféreglárvával el lehet kezdeni az etetést.

Melanotaenia praecox  (Törpe szivárványhal)

Tömören
Tudományos név :	Melanotaenia praecox
Magyar név:	Törpe szivárványhal
Csoport:	Egyéb halak
Származás:	A Mamberamo folyó (Irian Jaya: Új-Guinea szigete).
Testhossz:	5 cm
Természetes élőhely:	Gyors folyású, tiszta vizek
Viselkedés:	Társas, rajokban él A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft. Honlapkészítés ingyen: Ez a weblapszerkesztő alkalmas ingyen weboldal, ingyen honlap készítés... Weblap látogatottság számláló: Mai: 3 Tegnapi: 14 Heti: 19 Havi: 91 Össz.: 90 714 Látogatottság növelés Oldal: AKVARISTA KISOKOS AMATŐR AKVARISZTIKA - © 2008 - 2024 - arijozsef.hupont.hu Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat X A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »